 |
|
|
| |
2010. augusztus 1. vasárnap, Boglárka napja van. |
|
k a t e g o r i a p a n e l
h i r d e t é s
÷
|
|
| A sörétlövés oktatása és tanulása |
| löljáróban le kell szögezni, hogy minden egészséges emberből. válhat eredményes lövő. |
Persze nem mindenki lesz a sörétlövés tudományának kiváló mestere, olyan lövő azonban igen, aki eredményesen forgatja a puskát, akire a vadászaton számítani lehet.
A lövészet, a vadászat tudományának elsajátításához jelenleg törvényes rendelkezéseink szerint be kell tölteni a 18. életévet. A sportlövészetet azonban fiatalabb korban is el lehet kezdeni, á puska iránti érdeklődés, különösen a fiúgyermekek körében, igen korán, már 4-5 éves korban jelentkezik. Célszerű, ha az érdeklődést már ekkor kielégítjük. Megmutatjuk a gyereknek milyen a puska.
Hátulról belenézhet a puska csövébe: elég tiszta-e, milyen csodálatosan tud ragyogni. Esetleg gyakorlótölténnyel egyszer-kétszer elcsettentjük vagy hagyjuk, hogy a gyerek elcsettentse. Közben megmagyarázzuk neki azt, hogy a puska nem játékszer, és ezért kell elzárva tartani. Ezzel kielégítjük a gyerek kíváncsiságát és megelőzzük, hogy felügyelet nélkül, illegálisan elégítse ki azt. Ebben a korban még egyéb kapcsolat a puska és a gyerek között nem engedhető meg.
A törvényes rendeletek és szabályzatok értelmében minden olyan 18. életévét betöltött magyar állampolgár kérheti valamelyik vadásztársaságba való felvételét, büntetlen előéletű.
Célszerű a sörétlövés elsajátítását a 18. életév betöltése után nyomban megkezdjük. A tanulás későbbi kezdésének hátrányai vannak, akadálya azonban természetesen nincs. Az egyik hátrány abból adódik, hogy a szervezet a kor előrehaladásával veszít rugalmasságából és alkalmazkodóképességéből. Ez vonatkozik a puskához való alkalmazkodásra is. Minél később kezdi tehát valaki a sörétlövés gyakorlását, annál kényesebb a tusa méretezésének a pontosságára. A másik hátrány, hogy a tanulás iránti fogékonyság az idő előrehaladásával ugyancsak csökken, bár szorgalmas gyakorlással kiküszöbölhető.
Bizonyos mértékű testi fogyatékosság nem akadálya annak, hogy valaki eredményes sörétlövő lehessen. Ismertünk olyan vadászt, aki tőből hiányzó jobb keze ellenére is kiválóan lőtte a nyulat jobb vállról, a bal kezével. Különösebben éles szemre sincs feltétlenül szükség, annyi azonban mindenképpen szükséges, hogy a vadász a vadat kétséget kizáróan fel tudja ismerni, és a hátteret a veszélyeztetés szempontjából a rendelkezésre álló rövid idő alatt feltétlen fel tudja mérni.
Az idegrendszeri adottságok elbírálásában leglényegesebb a reflexidők egyenletességének a kérdése. Vannak gyors reflexű, de ingadozó teljesítményű vadászok, vannak viszonylag lassú, de rendkívül egyenletes teljesítményt nyújtóak is. Legszerencsésebbek azok, akik gyors reflexűek ugyan, de amellett állandó teljesítményt tudnak nyújtani. Ezek képesek sportkörben és vadászaton egyaránt megbízható, nagy teljesítményre.
A lövő és természetesen a magunk elbírálására is igen alkalmas szempont az, hogy a lövésre a vad rendszerint tűzben marad-e. „tisztán" lőjünk-e, vagy az esetek többségében sebzetten elrepül, esetleg szárnyazva esik le. Erre mondjuk, hogy a vadász „megpiszkolja" a vadat. A jól megcélzott, vadászias távolságon belül, tűz alá vett vad helyben marad, nem kell keresgélni. Ha a vad sebzetten elrepül, akkor vagy felületesen céloztunk, vagy nem törődtünk a vadászias távolság (35-10 m) megtartásával, vagy nem elég fejlett még a távbecslési készségünk.
Egy másik szempont az eredményesség elbírálására a terítékre hozott, felvett vadak száma. Ha ezt a számot összevetjük a felhasznált patronmennyiséggel, elég megbízható mutató áll rendelkezésünkre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem feltétlenül az a jobb lövő, aki 10 patronnal akár 10 vadat hoz terítékre azzal szemben, aki azonos körülmények között 30 darabot termelt, akár 60 lövéssel! Az első vadász csak az „igen jól jövő" egyedeket lövi, s közben kétszer annyit elenged, míg a másik, a vadászias távolságon belül, minden alkalmat kihasznál. A lövés elmulasztása is hibázás, mint a sportban.
Meg kell tehát tanulni egy-egy lövéssel következetesen találni, majd meg kell tanulni duplázni - a második lövés rendszerint javítás legyen. Ezek után és ezen készségek birtokában külön meg kell tanulni tömeget lőni. Aki ezt a harmadik szintet is jól elsajátította, az már kiváló sörétlövő.
Milyen magatartás kell a sörétlövés megtanulásához ?
A sörétlövés megtanulásához önbizalom, szorgalom és akarat szükséges. A tanulónak minden erejével és idegszálával a feladat végrehajtására kell összpontosítania.
A teljes koncentráció szükségessége miatt kell a sörétlövés gyakorlását a koronglövő pályán kezdeni és nem a vadászterületen. Még a gyakorlott vadászon is eluralkodhat vadászat közben a vadászláz. Ennek hatására a vadász tudata balesetveszélyes mértékig beszűkülhet. Az önbizalmat ezért sportpályán való edzéssel kell fokozni, hogy a vadászláz fellépésének a lehetősége minimálisra csökkenjen.
A sörétlövés elsajátításában alapvető követelmény a fegyelem! A balesetvédelmi előírásokat már a kezdetek kezdetén szigorúan meg kell tartani. Ha soha egyetlen lazaságot se tűrünk el, ez a magatartás vérünkké válik, a puska balesetmentes kezelése természetes tulajdonsággá érik anélkül, hogy erre a lövőnek figyelnie kellene.
Nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, hogy a sörétlövés végrehajtásának zökkenőmentes folyamata csak sok gyakorlással válhat készséggé. A tennivalókat olyan szinten kell tudni végrehajtani, hogy a részmozzanatok is mechanikussá váljanak. Ha egy részletkérdés csak egy pillanatra is elvonja figyelmünket, ez már elegendő arra, hogy a célt elhibázzuk.
Mit kell előzetesen megtanulnia a kezdő sörétlövőnek
A lövéssel kapcsolatos ismereteket két fő részre oszthatjuk: elméleti és gyakorlati ismeretekre.
Az elméleti előképzés vagy egyéni tanulás során a vadászjelöltnek feltétlenül meg kell tanulnia mindazt, amit a puskával és a lőszerrel kapcsolatban leírtunk. Az elméleti alapismeretek elsajátítása nélkül nem lehet szó gyakorlati képzésről. A mélyebbre ható ismeretek (pl. belső ballisztika, a lövés végrehajtásának különböző módozatai stb.) feldolgozhatók a gyakorlati oktatással párhuzamosan. A kapási mértékek alakulása a főbb mozgásirányok szerint pl. már kifejezetten a haladóknak szól és az eredmények finomítását szolgálja.
Gyakorlati vonatkozásban a kezdőnek is ismernie kell az alapvető fogásokat (nyitás, zárás, töltés, ürítés). Meg kell tanulnia a puska szétszedését, összerakását, karbantartását, tárolásának, kezelésének előírásait. Nézetünk szerint ezért a mozgó célra való sörétlövés tanulását feltétlenül meg kell előznie az álló célra való golyólövés gyakorlásának. Használható erre a légpuska, amelynek óriási előnye, hogy olcsó. De megfelelő az 5,6 mm-es (22 LR) céllövő puska is. A cél az, hogy a kezdő elsajátítsa a célelemek tudatos alkalmazását. Meg kell ismernie a célelemeknek azt a helyzetét, ami a helyes találathoz nélkülözhetetlen.
Hasonlóképpen fontos feladata a golyólövésnek, hogy a precíz célzást gyakoroltassa. A sörétlövés amúgy is lehetőséget ad a felületes célzásra, hiszen egy 50-100 cm-es átmérőjű sörétrajt kell i céllal összehozni. Ezért a golyólövést a későbbiek folyamán is rendszeresen gyakorolni kell, hogy fegyelmezett, gondos célzásra szoktasson. Végezetül nem utolsó szempont az sem, hogy a golyó lövés elsajátítása és gyakorlása során a kezdő megtanulja a lőfegyverrel való bánásmód és puskakezelés alapelemeit.
A mozgó célra való sörétlövés elsajátítása, illetve oktatása két fő mozzanatra osztható. Az első mozzanatban össze kell hozni a lövőt a puskával, a másodikban pedig a puskával összehozott lövőt a céllal.
A sörétlövő összehozása a puskával
A sörétlövőnek a puskával való gyors és pontos összehozását a tusa megfelelő méretezése teszi lehetővé, és a céirakapáskori mozdulatok gyors és pontos végrehajtása útján valósítható meg.
Mivel a lövőt a tusa kapcsolja össze a puskával, döntő, hogy a tusa kellő gondossággal készüljön el, illetőleg megfelelően válasszuk ki, és ha kell, alakíttassuk.
A mozgó vadra való lövés meglehetősen gyors cselekvéssorozatot kíván meg a lövőtől. Gondoljuk csak el, hogy a 60 km-es sebességgel haladó vad egyetlen másodperc alatt nagyjából 16 m utat tesz meg. Ha tehát azt akarjuk, hogy lövésünk eredményes legyen, két másodperc alatt végre kell azt hajtanunk, mert a 40 m-en túli távolság részben vadásziatlan, részben a lövés eredménye ilyen körülmények között mindinkább a lövőtől független tényezők szerint alakul. A puskát tehát rendkívül gyorsan kell vállunkhoz illeszteni, hogy maradjon elég idő a célzásra és a lövéssel kapcsolatos egyéb mozzanatok végrehajtására. Ha jól hozzánk szabott a tusa és kellően összeszoktunk vele, akkor a puska a másodperc töredéke alatt vállhoz kerül, és a célelemek a kívánt helyzetben vannak anélkül, hogy igazgatnunk, keresgélnünk kellene. Ha sok időt fecsérelünk el, sokat hibázunk, többnyire véletlenül, felületesen találunk.
|
Kapcsolodó cikkek:
 A sörétes puska fejlődéstörténete
Elöltöltő puskák
Hátultöltő puskák
A mai sörétes puskák
A sörétes puska részei
A sörétes töltény leírása
A vadász öltözködése
A sörétlövés hatása a vadra
A sörétlövés oktatása és tanulása
Összes cikk megjelenítése
|
Forrás
2009.11.09, 16:58 |
|
|
é r d e k e s s é g e k
f ó r u m
k é r d é s e k
÷
÷
|
|
|
|
Járművek
