Az apróvad vadászatának alapvető eszköze a sörétes puska, amely több évszázados fejlődés folyamán nyerte el mai formáját és szerkezeti felépítését. Röviden tekintsük át ezt a fejlődési folyamatot.
A puska olyan lőfegyver, amelyben a lövedék röpítéséhez szükséges hajtóerőt a meggyújtott lőporból keletkező gázok szolgáltatják. Az ilyen fegyvereket a többi lőfegyvertől való megkülönböztetés végett tűzfegyvernek is nevezik. Az elmondottakból következik, hogy a tűzfegyverek kialakulásának két alapvető feltétele volt.
Egyrészt a megfelelő robbanóanyag felfedezése, másrészt olyan szerkezetek kialakítása, amelyekben a robbanóanyag vegyi energiáját megfelelő lövedékhajtó energiává lehet átalakítani. Ez utóbbiak előállításához pedig megfelelő technikai fejlettségre volt szükség.
A robbanóanyag felfedezésére és annak időpontjára vonatkozóan a forrásmunkák annyira ellentmondó adatokat tartalmaznak, hogy csupán annyit lehet biztosan megállapítani, nem tudjuk ki és mikor fedezte fel a lőport. Leggyakoribb feltételezés az, hogy a 13-14. századra tehető a lőpor általános használatbavétele. Ebben az időben a fémmegmunkálás technikai fejlettsége már lehetővé tette a tűzfegyvereknek nagyobb számban való elkészítését.